Ezt kellett volna arra a tavaszi tekercsre írni, amit tegnap a szemem megkívánt, megvettem, és megettem, mint egy gyermek, akinek azt mondták, hogy nem szabad ételt hagynia a tányéron.
A hatásait jobb, ha nem részletezem, tegnap este, amikor végre hazaértem, ittam a citromos csipkebogyó teát, hogy valahogy elmúljon az a rossz érzés a hasamból.
Szebb emlékeim voltak róla, még régebben vettünk néha fagyasztottat köret mellé feltétnek, de aztán elmaradt, mert búzát tartalmaz, és a gyerekek nem ehetik.
Apa persze rögtön kifejtette, hogy milyen bolond vagyok, hogy megettem :-(
Az se nagyon vigasztalt, hogy a családom agyon dicsérte az ebédet, amit szokás szerint még reggel munka előtt megfőztem nekik.
Mi nagyon ritkán eszünk máshol, mert szigorúan betartjuk a diétás előírásokat a gyerekeknek, a család nagyobb része pedig még húsmentesen is étkezik.
Most még ettől a ritka alkalmaktól is elment a kedvem.
Nagymamám azt mondta, hogy nagyon szeret minket, de inkább a Hugomékat látja vendégül, mert nekik bármit főzhet :-)
Még az is lehet, hogy nem véletlen volt ez a rossz élmény: így jobban kitartok a salátáim, és zöld-turmixaim mellett !!
Szép napot!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése