2010. október 27., szerda

Kemény Simon: Gyümölcsök

Szerettem volna a szőlőről írni, de nem a saját szavaimmal, hanem mások által versbe öntött formában. Kerestem, de úgy tűnik, hogy a verselés tehetségével megáldottak közül kevesen rajonganak annyira a szőlőért, mint én :-(

Lassan véget ér a szőlő szezon, és idén, ha e nemes gyümölcs beszélni tudna, bizton elsajátítottam volna néhány olasz szót, hiszen saját szőlőnk alig lett, az is igen savanykás. De ez a fürt a képen saját kertünkből való :-)

Ahogy keresgéltem a neten, belebotlottam Kemény Simon versébe, ami a Nyugatban jelent meg 1909-ben. Ez a vers nem csak a szőlőről, hanem a gyümölcsökről szól, érzékletes képekkel, és akár egy egészségmegőrzési-programban is helyet kaphatna :-)


KEMÉNY SIMON: NÉGY VERS

GYÜMÖLCSÖK

Asztalodon sok nyers gyümölcs legyen;
Csorduljon szádból kétoldalt a lé,
És álladra a gyümölcsvér-folyó
Szivárogjon édesen lefelé.

Az almától fehérebb lesz fogad,
Szád barlangja rózsásabb, harsogóbb,
Zengőbb a szómadár, mely kiröpül
Illatosabb és fényesebb a csók.

A vörös meggytől kékebb lesz szemed,
És távoli, mint a messzi hegyek,
A melyektől örökre vágtat el
A vad néger: a gyorsvonat, veled.

A lágy baracktól márványkebeled
Majd lágyabb és bánatosabb leszen,
Nem oly büszke, kemény és katonás,
Mint egészséges, buta szüzeken.

Fehér, sovány és kékeres marad
A két kezed, csak sok szőllőt egyél,
Combod körtétől lesz friss és fehér,
Mint nagy hegyek csúcsán a nyári tél.

Hajad narancstól lesz dús és puha,
Tekinteted banántól bánatos,
Megsáppasztja arcod az ananász,
Mint porcellánt a nemes századok.

A kék szőllő, a dércsipte, szagos
Mint kis, piros borpatak vérzik el
A hosszú, keskeny, gyürött ajkadon,
És csókodhoz és dalodhoz tüzel.

Az asztalon nagy ezüst tálakon
Vérfoltos, ősi, rablott kincseken
Álljon halomba a sok friss gyümölcs,
S az asztalfőn te trónolj meztelen.

forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00026/00586.htm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
 

2009. január 18-tól Free Blog Counter