Pici fiam megeszi a zöldségeket, de a gyümölcsökkel hadilábon áll. Mindig abban reménykedem, hogy utánozás útján tanulnak a gyerekek, és egyszer csak elkezdi enni azt, amit mi eszünk. Mert Apa kivételével mindenki nagyon sok gyümölcsöt eszik a családban.
Minap megtörtént az áttörés. Kaptunk szép piros epret, és Istvánka kért belőle. Kicsit megijedtem, mert megkóstoltam, és éreztem, hogy savanykás, amit a gyermek nem igazán szeret. Mondtam is neki, hogy kóstolja meg a miénket is, ami nem szép, de nagyon finom - valahogy olyan fajta, hogy éretlen állapotában sem savanyú.
A szép, piros epret egy falat után letette, és kimentünk eper-vadászatra a kertbe. Találtunk is néhány szemet, amit nagy lelkesedéssel megevett. Közben a zöldborsó is felkeltette érdeklődését, azt is szedett, és héjastól ette.
Eper, borsó - héjastól, vagy pucolva, megint eper, majd borsó. És így ment ez a következő nap is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése