Úgy gondolom, megint elérkeztem egy ponthoz, amikor írnom kell! Lehet, hogy csak magamnak, lehet, hogy valaki más is talál hasznos információt a bejegyzésemben...
- Továbbra sem vagyok 100% nyersevő, de csak egy lépés választ el tőle, már csak az a kérdés, meg akarom-e tenni azt a lépést?
Egyre könnyebben megy a csak gyümölcs-táplálkozás, és tudom, milyen rossz érzést okoz, egy-egy nehezebb (főtt) étel beiktatása.
Napi nyers ételeim elkészítéséhez késen és reszelőn kívül mást csak ritkán használok.
- Nagyon jól éreztük magunkat a rakacai tónál, mint arról már írtam. Az első két éjszaka valami rejtélyes oknál fogva nem sokat aludtam, ezért kicsit nyűgös voltam, és a harmadik napon nem jól kezeltem kicsim hisztijét, ezért nagyon összevesztünk :-( Van még mit tanulnom türelem területén...
- Epekövesség: az én szűkebb családomban ez ismeretlen fogalom volt, nem volt köztünk egyetlen túlsúlyos sem. Ez részben szűkösebb anyagi helyzetünknek volt betudható. Most pedig egyre több olyan emberrel találkozom, akinek epeköve van, vagy volt. És úgy tűnik, hiába van nagy baj, mégsem akarnak változtatni étkezésükön. Azt látom, hogy csak addig figyelnek arra, hogy mit esznek, amíg görcsöl a hasuk, a műtét után ott folytatják, ahol abbahagyták. Lehet, hogy ezen a téren kellene komolyabb felvilágosítást adni az embereknek.
Jó összefoglalót találtam a Házipatika.com oldalán.
Ennyi mára, szép napot!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése