Közelebbi kapcsolatba kerültem a lenmaggal. Eddig is használtam a hajdinás kenyérkéknél, de csak a másodhegedűs szerepet töltötte be. Lányom miatt elkezdtem lenmag alapú krékereket készíteni. Sikert aratnak, pedig még messze vannak a tökéletestől :-)Kíváncsi természet lévén, próbáltam utána nézni a lenmagnak. Legtöbb helyen ugyanazt a cikket, vagy valamilyen kivonatát találtam.
Eredete a távoli időkbe nyúlik vissza: a neolit korból származó, mintegy tízezer éves svájci cölöpépítmények feltárásakor a kutatók egyéb magvak mellett lenmagot, valamint búzából, kölesből és lenmagból készült lepénymaradványokat is találtak.
A lent i.e. 4-5000 évvel, a búzával, a fügével és az olajfával együtt már Mezopotámiában és Egyiptomban is termesztették. Ezt bizonyítják a piramisok falain található festmények, és az a tény, hogy a halottak balzsamozásakor lenvásznat is használtak. A len európai elterjedését a rómaiaknak köszönhetjük. Hazánkban a bronzkori lakótelepek feltárásakor kerültek elő lenmagmaradványok. Ez azt jelenti, hogy az előttünk itt élt szláv népektől vettük át a len termesztését és feldolgozását. XVII. századi szakácskönyveink a lenolajat „petzolajként” említik, a faolajnak mondott olívaolajjal együtt.
A lenmag egy 30-80 cm magas kultúrnövény magja. A szára legtöbbször egyenesen áll, és csak a virágzatnál ágazik el. A len növény az ötös szám jegyében született, mert a növény különböző részeiből öt található. A levelek váltakozva állnak, legfeljebb 4 cm hosszúra nőnek meg, keskenyek és hegyesek. Az oldalágak végein állnak egyenként az öt csészelevéllel rendelkező világoskék virágok (öt szirommal). Belőlük fejlődik ki a gömbölyded, ötrészes tok. A magok tojás alakúak, laposak, fényes, barna színűek és 5-6 mm hosszúak. A Linum nemzetség tagjai sokfélék, száraz, szikes, nedves réteken egyaránt előfordulnak.
A lennövény magját az ipari felhasználás mellett a gyógyászat is felfedezte. Hippokratész (Kr. e. 500 körül) említi először a lenmagot hurut, testi fájdalmak és hasmenés elleni gyógyszerként. A Paracelsusnak ingerenyhítő köhögés elleni szerként említi a lenmagnyákot. A lenmag alkalmazása a népi gyógyászatban Hieronymus Bockra vezethető vissza, aki a lenmag orvosi alkalmazásáról igen részletesen beszámol. Az 1577-ből származó füveskönyvében így ír:
"A lenmagot megtörjük és porítjuk / egy kevés borssal és mézzel péppé elkeverjük / enyhíti a köhögést / és kedvet csinál a természetes tevékenykedéshez / Mintha az ember belülről meggyulladna / ugyanazt a lenmagot vízben pároljuk / mézet keverünk bele / és abból iszunk / Az áztatott lenmag csillapítja és elmulasztja az összes forró duzzanatot / belsőleg és külsőleg."
A lenmag 35 százalék zsiradékot tartalmaz, aminek 72 százaléka esszenciális, tehát a szervezet számára nélkülözhetetlen. Ebből 58 százalék nélkülözhetetlen zsírsav, amiből a szójababban csak 9 százalék van, a tökmagban 15 százalék, és a dióban 5 százalék. Más táplálékainkban nem fordul elő, vagy csupán jelentéktelen mennyiségben. A lenmag tartalmazza a legtisztább és legtöbb esszenciális olajat, amire a szervezetnek szüksége lehet. Ezzel a tulajdonságával ez egyik legértékesebb táplálékunkká vált. Gazdag A, B, C, D és E vitaminban. Az ásványok közül nagymennyiségben tartalmaz káliumot, foszfort, magnéziumot, kalciumot, ként, vasat, cinket, nátriumot, klórt, mangánt, szilikont, rezet, fluort, alumíniumot, nikkelt, kobaltot, jódot, krómot stb.
Gyógyhatásai egy külön bejegyzést megtöltene...
Források:Élelmezésvezetők.hu
Harmonet.hu
Szépzöld.hu
Alternativszemdr.hu
Népgyógyászat.hu
Kétfajta kréker ugyanazokból az alapanyagokból:
lenmag, sárgarépa, napraforgó, szezámmag, fűszerek
Az egyik esetben a lenmagot a lereszelt sárgarépával összeturmixoltam, a másik esetben a reszelt sárgarépán kívül minden egészben maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése