Egy újabb nap

Nem voltam túl aktív az utóbbi időben, de mentségemre legyen mondva, inkább a kertben és/vagy a gyermekeimmel töltöttem a szabad időmet.

Borsó szezon jött, és már szinte vége is van, az idei termésből egyszer főztem levest, a többi nyersen fogyott, vagy a mélyhűtőben végezte. Mondtam is Páromnak, mikor szóvá tette, hogy nem marad főzni, mert a gyermek nyersen eszi, hogy annál jobb nincs is, mint a zsenge borsó, mert ha már megöregedett, úgyse lehet nyersen enni, a keményítőtartalma miatt!

Az időjárásnak tudható be, hogy eszegetem a saját ribizlinket. Nem tudom, mi marad augusztusra, ha minden gyümölcsöt már tavasszal megeszünk :-)

Panaszkodtam az esőhiány miatt, ami azóta se sokat változott: országszerte nagy vihar volt, lányom éjszaka telefonált Pécsről, mert ott voltak éppen osztálykiránduláson, hogy milyen károkat okozott a szél és az eső, és így én is készültem. Aztán jött egy kis szél, és néhány csepp eső...
Majd teszek fel képeket is.

Most éppen árammentes aszaló létrehozásán jár az eszem, ha már ennyit süt a nap, használjuk ki, ha van ötletetek, köszönöm előre is!

Szép napot!

Végre esik!

Örömmel jelentem, hogy zuhog az eső! Nagyon nagy a szárazság felénk, ez nem oldja meg, de legalább enyhíti a problémát.

Május közepe van, a spenótunk és a retkünk már kivirágzott, a fű kalászos, a pince feletti kis dombocskánk pedig teljesen kiszáradt, sárga színt vett fel. Tavaly ez csak augusztusban következett be. Két rózsatövünket még a múlt héten Apa átültette onnan, mert már nagyon halódtak.

Tegnap eperszedés közben azon gondolkoztam, hogy aszalt epret fogok termelni. Így még az aszaló sem fogyaszt áramot :-)

Ess, eső, ess,
holnap délig ess
zab szemesedjék,
búza bokrosodjék,
az én hajam olyan legyen,
mint a csikó farka,
még annál is hosszabb,
mint a Duna hossza!

Zöldborsó eperrel

Na, nem valami extrém receptet szeretnék lejegyezni, hanem arról írok, hogy mi érik éppen a kertünkben, és Istvánka mennyire szereti szedni, és enni.

Pici fiam megeszi a zöldségeket, de a gyümölcsökkel hadilábon áll. Mindig abban reménykedem, hogy utánozás útján tanulnak a gyerekek, és egyszer csak elkezdi enni azt, amit mi eszünk. Mert Apa kivételével mindenki nagyon sok gyümölcsöt eszik a családban.

Minap megtörtént az áttörés. Kaptunk szép piros epret, és Istvánka kért belőle. Kicsit megijedtem, mert megkóstoltam, és éreztem, hogy savanykás, amit a gyermek nem igazán szeret. Mondtam is neki, hogy kóstolja meg a miénket is, ami nem szép, de nagyon finom - valahogy olyan fajta, hogy éretlen állapotában sem savanyú.

A szép, piros epret egy falat után letette, és kimentünk eper-vadászatra a kertbe. Találtunk is néhány szemet, amit nagy lelkesedéssel megevett. Közben a zöldborsó is felkeltette érdeklődését, azt is szedett, és héjastól ette.

Eper, borsó - héjastól, vagy pucolva, megint eper, majd borsó. És így ment ez a következő nap is...

Az utolsó fóliás salátánk

Most már jönnek a szabadföldiek, de a spenót, sóska, retek zöldje, petrezselyem már most a kertből került a tányérunkra.

Ez a levélkét ízesített savanyú káposztával töltöttem, és megettem. Persze nem tudtam többet lefényképezni, mert töltöttem, ettem, töltöttem, ettem ...

Szerencsére, most az a helyzet állt elő, hogy nem tudom, mit szakítsak le, és tegyek az ételbe, mert oly nagy a bőség.

Ez a zöldek évszaka, aztán nyár derekára megöregszenek, én már nem is szoktam annyira, kívánni, mintha jelezné a szervezet, hogy ennyi elég volt belőle.

Ami viszont szomorú, hogy felénk nagyon nagy a szárazság. Hallgatom az időjárásjelentést, eső itt, eső ott, nálunk meg berepedezett már áprilisban a föld. Ez normál esetben július-augusztus tájékán fordul elő.

Eljött a mélyhűtő kiürítésének is az ideje, szinte naponta eszek tavalyi meggyet banánnal, és spenóttal összeturmixolva. Még nem untam meg, a friss meggyet pedig úgyse fogom magozni és turmixolni, hanem csak odaállok a fa alá, és eszem. Ez az elmúlt évek tapasztalata :-)

További szép napot, sok zöldet, és esőt!!!!!!