Lassan véget ér a szőlő szezon, és idén, ha e nemes gyümölcs beszélni tudna, bizton elsajátítottam volna néhány olasz szót, hiszen saját szőlőnk alig lett, az is igen savanykás. De ez a fürt a képen saját kertünkből való :-)
Ahogy keresgéltem a neten, belebotlottam Kemény Simon versébe, ami a Nyugatban jelent meg 1909-ben. Ez a vers nem csak a szőlőről, hanem a gyümölcsökről szól, érzékletes képekkel, és akár egy egészségmegőrzési-programban is helyet kaphatna :-)
KEMÉNY SIMON: NÉGY VERS
GYÜMÖLCSÖK
Asztalodon sok nyers gyümölcs legyen;
Csorduljon szádból kétoldalt a lé,
És álladra a gyümölcsvér-folyó
Szivárogjon édesen lefelé.
Az almától fehérebb lesz fogad,
Szád barlangja rózsásabb, harsogóbb,
Zengőbb a szómadár, mely kiröpül
Illatosabb és fényesebb a csók.
A vörös meggytől kékebb lesz szemed,
És távoli, mint a messzi hegyek,
A melyektől örökre vágtat el
A vad néger: a gyorsvonat, veled.
A lágy baracktól márványkebeled
Majd lágyabb és bánatosabb leszen,
Nem oly büszke, kemény és katonás,
Mint egészséges, buta szüzeken.
Fehér, sovány és kékeres marad
A két kezed, csak sok szőllőt egyél,
Combod körtétől lesz friss és fehér,
Mint nagy hegyek csúcsán a nyári tél.
Hajad narancstól lesz dús és puha,
Tekinteted banántól bánatos,
Megsáppasztja arcod az ananász,
Mint porcellánt a nemes századok.
A kék szőllő, a dércsipte, szagos
Mint kis, piros borpatak vérzik el
A hosszú, keskeny, gyürött ajkadon,
És csókodhoz és dalodhoz tüzel.
Az asztalon nagy ezüst tálakon
Vérfoltos, ősi, rablott kincseken
Álljon halomba a sok friss gyümölcs,
S az asztalfőn te trónolj meztelen.
forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00026/00586.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése