Újra itt!

 Rég írtam utoljára...

Sokszor úgy gondolja az ember, hogy megoldódnak a problémák, ha alább ad elveiből az  "alkalmazkodás" nevében. Hát ez nem igaz!!!

Ami nekem sokat jelentett és erőt adott, hogy visszatérjek a számomra fontos dolgokhoz, a Prove.hu 2023. évi Veganuár kihívása volt. Köszönet érte!

A mozgás továbbra is fontos része az életemnek: sétálok, kocogok, kerékpározok és a kertben tevékenykedek :-)

Ma Szentesről bicikliztem haza, de nem a szokványos útvonalon, hanem Mindszentnél átkeltem komppal a Tiszán, majd Ópusztaszeren és Sándorfalván keresztül érkeztem Szegedre. 

Véletlen alakult így, nagyon jó volt. A térkép alapján 67 km-t terveztem, végül 71 km-s lett a túrám. Ópusztaszertől Szegedig jóminőségű kerékpárút vezet, de a többi szakaszon se volt nagy forgalom, vasárnap lévén. Csak ajánlani tudom!

Otthon a tegnap sütött brownie-szerű csokis süti várt, majd cukkinit pároltam, mert kellet valami fűszeres az édes után:

süti: 20 dkg darált mandula, 20 dkg rizsliszt, 1 kk szódabikarbóna, 5 dkg barnacukor, 1,5 tábla vegán csoki (1 tábla felolvasztva, fél tábla darabolva), 1 evőkanál kakaópor, 1 üveg fügelekvár, kb fél dl olaj, egy kevés citromlé

hab: Rama Crema 31%-s

fűszeres párolt cukkini, Violife Greek White sajt, guacamole (Lidl), darabolt paradicsom és paprika

Jóleső érzés, ha saját termésből készül az asztalra kerülő étel, ma a fügelekvár (főtt, turmixolt füge), cukkíni és a paradicsom származott a kertünkből.

Szép nyarat kívánok!

És futok...

Még általános iskolás koromban 2 tantárgyat szerettem nagyon: a matekot és a tesit. Jó ideig matematika - testnevelés tanár szerettem volna lenni...

Persze ez nem jelenti, hogy minden részét szerettem a tesinek - futni például utáltam. Fájt a lábam, és semmi élvezetet nem találtam benne.

A helyzeten nem javított, hogy 16 évesen volt egy ejtőernyős ugrásom, ahol sikerült a jobb bokámat darabokra törni.

Nóri születése után nehezen mentek le a kilók, hiába no, elmúltam negyven. Gondoltam testmozgásomat, ami biciklizás, ásás, takarítás, kiegészítem egy kis futással. Vettem egy sima futócipőt és a faluban róttam a köröket. Nem fejlődtem, és a lábam is fájt.

Aztán 1,5 évvel ezelőtt éppen takarítottam és "félreléptem" aminek következtében eltört a lábközépcsontom ugyancsak a jobb lábamon. Így sokáig a futás eszembe sem jutott.

Egyszer mikor egy könyvesboltban nézegettem az akciós könyveket, kezembe került Christopher McDougall: Futni születtünk című könyvét. Megvettem, elolvastam, majd kipróbáltam a - majdnem - mezítlábas futást. Lassú voltam, de nem fájt a lába.

Szeptemberben körülbelül 2 km-t tudtam egyfolytában kocogni, némi pihenéssel ennek a duplája volt a megtett távom. Gondoltam, ösztönzőnek jó volna benevezni a kötnyéken egy versenyre - többet mennék futni, ha a szemem előtt lebegne, hogy 5 kilóméteres távot kell majd megtennem.

Sajnos nem találtam olyan versenyt, amin lenne ilyen táv. Időben és térben a legközelebbi megmérettetés a III. Fehértavi Darufutás volt, ahol a legkisebb távnak a 8 kilómétert jelölték.

Beneveztem. Bő 2 hónapom volt arra, hogy felkészüljek rá.

Megnéztem a tavalyi eredményeket, és azt láttam, hogy mindenki egy órán belül ért célba. Ez volt az én célom is, hiszen a neten olvasottak szerint a futás 8 km/h sebességtől kezdődik...

Nem is próbáltam gyorsan futni, az volt a célom, hogy időben és távban egyre többet tudjak egyfolytában megtenni. Körülbelül 1,5 hónap után jutottam el arra a szintre, hogy a munkahelyemről haza kocogjak - ez 7 km. Ezután hetente legalább egy alkalommal gyalogosan mentem haza.

A verseny előtt 1 héttel sikerült lefutnom 8 kilcsit, persze az időm több volt, mint egy óra.

Aztán eljött a nagy nap. Esett az eső és minden csupa sár volt. Aztán az eső elcsendesedett, de mindenhol állt a víz. Sokszor nem lehetett kikerülni sem. Kemény terep volt, és sokan lassabban futottak, mint egyébként szoktak. Nekem ez nem okozott gondot, én eleve lassan futok, és ha lehet, földúton edzek.

Ösztönzőleg hatottak rám az elöttem futók, és nekik is köszönhetem, hogy sikerült teljesítenem a tervem, 56 perc alatt értem célba :-)

A célbaérés után még órákig eufórikus hangulatban voltam, fantasztikus érzés volt!

Sajnos se melegedő, se öltöző nem volt, így a következő hetem a náthával küzdelem jegyében zajlott, így futni se tudtam menni.

De beneveztem a december 4-i II. Szegedi Jótékonysági Félmaratonra 10,5 kilóméterre - folyt. köv. :-)

Üllési tanyám eladó

Elérkezett az idő, hogy ezt megtegyem. Évekig halogattam, de egyszerűen nem jut rá idő, hogy műveljem, így meg csak ott áll és megy tönkre.

Még akkor vettem, amikor a belvárosban laktunk egy picike lakásban, de azóta már keres házunk van a város szélén. Akkoriban két gyermekről kellett gondoskodnom, most már négyről és a munkám sem lett kevesebb. A lényeg, hogy nem bírom.

Üllés, Rózsadülő, 3400 m2. Irányár: 300e Ft

Egy picike ház, homokon áll, nem vizesedik. Villany nincs, ásott kút van. Sok akácfa van rajta és szántó tartozik hozzá.
( a ház üres, mert a bútoroknak már lába kélt - látták, hogy nem használjuk)

Ha érdekel, jelentkezz  :-)

Boldog Új Évet Kívánok!

Köszönöm az észrevételeket, bár több, mint egy éve, hogy utoljára írtam. Érdekes átolvasni az évekkel ezelőtti írásokat, mi az, amit még ma is így gondolok, és mi az, ami változott.

Örülök, hogy a glutén és tej veszélyeiről egyre többet lehet hallanni, és a nyers étkezés előnyei is közismertek már.

Sajnálom, hogy már csak szakorvosi véleménnyel lehet diétás (például tejmentes) étkezést kapni a közétkeztetésben. A kisebb fiamnak 3 éves kora óta, mióta tejmentesen evett bölcsiben és oviban, nem volt szüksége antibiotikumra. A tejérzékenységet persze sima teszttel nem sikerült igazolni. Most iszik tejet az iskolában, és folyamatosan taknyos...

Nekem fantasztikus volt a családdal töltött pár nap, Nektek is sok örömteli pillanatot és egészséget kívánok erre az új évre! :-)